Azt hittem élek.... a felszín alatt!
Rengetegszer hisszük, hogy amit érzünk valódi, hogy az érzéseink nem csapnak be minket, ám amíg nem látunk tisztán, érzéseink csak "melléktermékek". Könnyen félrevezetnek!Olyan téma ez, ami mindenki életét érinti, és tegnap a saját életemre vonatkozóan késztetett gondolkodásra.
Mindig is azt gondoltam, vállalom a felelősséget a tetteimért, önmagamért, de rá kellett jönnöm, hogy tévedtem!
35 éves vagyok, látszólag 19 éves korom óta önálló, felnőtt életet élek, mi ez ha nem felelősségvállalás?! Három gyereket nevelek, mi ez, ha nem felelősségvállalás?!
Aztán persze jöttek a válaszok, és eljutottam a gyökeréig a dolgoknak. Szembe néztem a ténnyel, hogy bár volt munkám, a férjem tartott el egész felnőtt életemben, mondván, hogy nekem az a dolgom, hogy neveljem a gyerekeket. Csak hogy ez azt is jelentette, hogy függök tőle.
Sokszor éreztem ezt, sokszor beszéltünk is erről, mert ez a függőségi viszony lényegében a gyerek szerepében tartott engem. Vagyis amikor férjhez mentem és gyerekeket vállaltunk, önként átruháztam férjemre a szüleim szerepét, meg sem próbálva elindulni a valódi felnőtté-válás útján... Agyrém, nem? Hihettem én, hogy, vállalom a felelősséget, amikor felvállaltam, ha hibáztam, de képtelen lettem volna önállóan megélni, és nevelni a gyerekeimet, ha arra van szükség. És én azt hittem, ez a normális, a természetes, ezt jelenti a család! Nem mertem kilépni a valódi életbe megfelelési kényszereim és félelmeim láncai miatt, és csak vegetáltam. Gyerekként vegetálva neveltem a gyerekeket, és azt hittem jól csinálom. Érdekes, nem?
Valójában társfüggő voltam. Egymásra voltunk utalva, így ha neki rossz kedve volt, nekem is, ha nem volt velem, nem tudtam jól érezni magam, erősen ingadozott a hangulatom, és azt hittem ez a szerelem! Fogalmam sem volt róla, hogy ennek az érzésnek a biztonság kereséséhez van köze, a szerelemhez nem sok, hogy pusztán a félelmeim irányítanak. És sokszor éreztem azt. hogy ő jobbat érdemel nálam! Közülünk ő volt az, aki igazán tudott szeretni. És azt gondolom ez a tiszta szeretet, az ő hite indított el a fejlődés útján.
Rengetegen élnek így, de nekem eljött az ideje, hogy megtanuljam mi az a felelősségvállalás, tiszta, magamba vetett hittel! És elindultam ezen az úton.
Sok-mindent tettem az elmúlt időszakban azért, hogy ez így legyen! Ehhez azonban az kellett, hogy megszülessen bennem az igény. Az igény, hogy máshogy szeretnék élni, a hit, hogy ez lehetséges, és hogy bízom önmagamban, hogy elérem az álmaimat. És bizony azóta haladok egyre gyorsabban, mióta segítséget kérek.
Ebből is látszik, milyen összetett dolog ez. Igen, a társfüggőséget már letettem. Hogy ez mit jelent?
Azt jelenti, hogy nem várom el hogy mások döntsenek helyettem. Nem várom, hogy jóváhagyják a döntésemet, és 100%-ban vállalom a felelősséget a döntéseimért.
Azt is jelenti, hogy a hangulatomat nem más alakítja, nem mástól várom a boldogságot. Én engedem hogy tegye a dolgát, és azt az időt, mikor ezt teszi, én is teljes mértékben kihasználom és teszem a dolgom. Sőt, ha szabadidőmet már nem igazítom az övéhez. Attól hogy szabad ideje van, nem kell ugrásra készen állnom, csinálom a dolgom, és a közös szabadidőt megtervezzük.
És mi maradt akkor abból, ami összetart minket? Szerencsére nem sok! Hiszen nem volt valódi, őszinte. Ami azonban helyette jött, az igazi! Valódi döntés, hogy vele szeretnék élni, mert már én is tisztán és őszintén tudom szeretni. És hogy a felelősségvállaláson kívül mi az ami ehhez hozzásegített? Arról majd máskor írok, de mindig beszélek róla, így ha kíváncsi vagy, gyere el hozzám! Kérj segítséget, mert úgy könnyebb elindulni az úton!
Keress bátran a +3670 363 3825-ös telefonszámon, vagy messenger üzenetet küldhetsz az Életmotiváló Facebook oldalán.
Szolgáltatásaim árairól itt tájékozódhatsz!
Szerdán és szombaton megtalálsz a Talpaldában, Pécs, Citrom u. 8. I.em. Előzetes időpont-egyeztetés minden alkalommal szükséges!