Ki a legfontosabb személy az életedben?
Valami izgalmas dologra készülünk a Talpásszal, hogy egy kicsit bepillanthass a csakraterápia rejtelmeibe, és megismerkedhess egyik alkotóelemével.
Ehhez kapcsolódóan Zsófi feltett egy kérdést:
"Ki a legfontosabb személy az életedben?"
És bizony jöttek a válaszok, miszerint van, aki a gyermekeit tartja életében a legfontosabbnak, és van, aki úgy gondolja, ő maga életének a főszereplője.
Ezek után jött a következő kérdés:
"Önzés, ha úgy gondolom, életemben én vagyok a legfontosabb?"
Ennek kapcsán jött az ötlet, hogy megírom nektek, én mit gondolok erről!
Természetesen három gyermekes édesanyaként sokáig gondoltam, hogy számomra a gyermekeim a legfontosabbak, bármit megtennék értük, és bizony mindentől szerettem volna megóvni őket.
Igazán "jó" anyává szerettem volna válni, ez volt az a momentum, ami végül elvezett addig, hogy elkezdjek önismerettel foglalkozni. Irónikus, hogy önmagamért kezdetben nem biztos, hogy megteszem ezt a lépést, hiszen ez az út nem mindig könnyű.
És bár sokakat megbotrákonztat, mostmár bátran ki merem mondani, hogy a saját életemben én magam vagyok a legfontosabb. Hiszen én a saját, önazonos életem élem, és vállalom annak minden felelősségét.
És igen, már hallom is a háborgó megjegyzéseket:
"Dehát ez önzőség!"
"Te anya vagy, hogyan lehetsz fontosabb önmagad számáára, mint a gyerekeid?"
Csakhogy ez nem ennyire egyszerű. Mert amég van akinek ez azt jelenti, hogy mindent megszerezek magamnak, bármi áron, amire szükségem van, és mindenkin átgázolok, akár azokon is, akiket szeretek, számomra ez egész mást jelent.
Azt jelenti, hogy képes vagyok elfogadni és szeretni magam, mert ezáltal sokszorsan tudok adni másoknak. Azonban képes vagyok arra is, hogy bárkinek nemet mondjak egy számomra "ártalmas" nem önazonos dologra, helyzetre. Vagyis képes vagyok szeretettel meghúzni a határaimat.
Ha át kell gondolnom egy helyzetet, és döntést kell hoznom, igenis azt mérlegelem, hogy nekem ez miért lesz jó. És az érvek között az is szerepelhet: "mert ez a gyermekem javát szolgálja."
Ugyanis anya vagyok! Szeretem a gyermekeimet! De ez nem valami egos, birtoklós szeretet. Nem olyan szeretet, amit meg lehet magyarázni. Épp ezért elfogadom azt is, hogy gyermekeim önálló emberi lények, és bár még szükségük van a gondoskodásra, egy dolgom van, hogy szeressem őket, legjobb tudásom szerint gondoskodjak róluk, miközben önmagam maradok, a saját vágyaim hajtanak, és nem róluk szól minden pillanatom, minden egyes percem.
Természetes, hogy gyermekeink megérkezésük utáni első néhány évében jobban függnek tőlünk, több törődést igényelnek. Azonban ezt is lehet a helyén kezelni, és ilyenkor szükséged lehet olyan időszakokra, amikor nem vele foglalkozol.
Rengeteg szülő van, aki saját gyermeke által szeretné megélni saját be nem teljesült vágyait! Rátelepednek a gyerekre, és nem veszik figyelembe saját egyéniségét és szabad akaratát. És ha te életed legfontosabb szereplőjének saját gyermeked tekinted, nagy eséllyel te is szt teszed!
Lehetsz te magad életed legfontosabb szereplője, amint elkezded a saját életedet élni, és eközben szeretheted határtalanul gyermeked, biztosítva neki saját szabadságát, embert nevelve belőle, hagyva, hogy elkövesse saját hibáit, és támogatva, ha szüksége van rá.
Csakhogy ehhez előszőr rá kell találnod önmagadra!
Erről szól az önismeret. Erről szól a csakraterápia.
Ha te is szeretnél ezen az úton elindulni, vagy segítségre van szükséged, várlak a "Bepillantás a Csakrateápiába" csoportba.
Részletek hamarosan...