Az álmok valóra válnak!
Gyönyörű reggel fogadott. Pont annyi hó esett éjjel, hogy az ember kicsit gyönyörködhessen.
Szeretek gyönyörködni, és az első gondolatom is jó hangulatú, örömteli gondolat volt: "Remélem az első hó meghozza végre a régóta várt meleget a házba, ma megjönnek a radiátoraink." A második gondolatom az volt: "remélem délutánra el is olvad, mert holnap jönnek a szerelők, és felteszik a napelemeket a tetőnkre." Ezt gyorsan el is hessegettem, hisz minden úgy alakul, ahogy számomra a legjobb! :)
Igen, kemény heteken vagyunk túl, fűtés nélkül, pontosabban minimális fűtéssel vártuk a hideget. Szerencsére az időjárás sokáig kitartott, a jó idő nagy segítség volt nekünk. Ma azonban már csak 1 szobát fűtünk, a ház többi részében 10 fok körüli a hőmérséklet.
Nyáron határoztuk el, hogy korszerűsítjük a fűtési rendszert, és ez egy EU-s pályázatnak köszönhetően most meg is valósul. Az ügyintézés azonban sokat csúszott, a hideg pedig próbára tett minket. Voltak mélypontok, volt, hogy azt éreztem, minden nap számít, és amikor azt éreztem, nem bírom tovább. A gyerekeket próbáltuk óvni, így ők a nagyszülőknél húzták meg magukat, de ez sem volt egyszerű. És mégis sokat adott ez az időszak! Sok felismerés, sok-sok tanulás jutott! Hiszen volt itt minden. Hagytam, hogy a körülmények hatására érzelmeket vigyek a szituációba, szenvedtem, sajnáltam magam, sajnáltam a gyerekeket. Volt, hogy már nem volt érzelemmentes a kommunikációm a kivitelezőkkel, így megríkattam azt az ügyintézőt, aki a legtöbbet segített, és megsértettem a másikat! Kemény leckét kaptam arra vonatkozólag, hogy a fizikai és lelki fájdalmak ellenére is a célt tartsam szem előtt, és ne vigyek érzelmeket a kommunikációba.
És most itt ülök, leesett a hó, és én boldogan várom a radiátorokat, tervezgetve, hogy tesszük helyre a házat amint meleg lesz, hisz a hideg nem csak minket amortizált le, a házat is...
Örömmel gondolom át, milyen jó lesz megpucolni a penészes falakat, és az ablakokat, berendezni újra a szobákat (hiszen 1 szobában húztuk meg magunkat egy ideig 5-en), és nekem ettől ünnepi hangulat költözik a szívembe. Ismét tapasztaltam a gondolatok teremtő erejét, és hogy mennyire be tudjuk korlátozni magunkat. Rájöttem, hogy nem lehet azzal a gondolattal nekiállni dolgoknak, hogy "minden kezdet nehéz", hiszen akkor így is lesz, és megtanultam, ha belevágok valamibe, azt véghez is viszem a nehézségek ellenére!
Önismereti szempontból igen izgalmas utazás volt,és én hálás vagyok érte!
Hálás vagyok mindenkinek aki segített, és segít, és hálás vagyok a családomnak, hogy így mellettem álltak. Hálás vagyok mindenkinek, akivel ez ügyben kapcsolatba kerültem, hisz mindenkitől tanultam, még akkor is, ha az események forgatagában ezt nem mindig így éreztem!