Ki a legfontosabb személy az életedben?

2019. ápr. 2., Nincsenek hozzászólások

Valami izgalmas dologra készülünk a Talpásszal, hogy egy kicsit bepillanthass a csakraterápia rejtelmeibe, és megismerkedhess egyik alkotóelemével.

Ehhez kapcsolódóan Zsófi feltett egy kérdést:

"Ki a legfontosabb személy az életedben?"

És bizony jöttek a válaszok, miszerint van, aki a gyermekeit tartja életében a legfontosabbnak, és van, aki úgy gondolja, ő maga életének a főszereplője.

Ezek után jött a következő kérdés:

"Önzés, ha úgy gondolom, életemben én vagyok a legfontosabb?"

Ennek kapcsán jött az ötlet, hogy megírom nektek, én mit gondolok erről!

Szelídítsd meg és szeresd

2019. jan. 22., Nincsenek hozzászólások

Karácsony óta itt volt! Nyafogott, hisztizett, toporzékolt, sajnálta magát, és nem tudtam vele mit kezdeni.

Felülkerekedett, elkanászodott, és mindent meg tudott magyarázni.

Aztán szombaton szerencsére eljött a szokásos havi találkozásom egyik mesteremmel, és mindent megértettem.

Hiszen az elmúlt időszakban túl sok teret adtam a bennem élő nyafogó gyereknek, annak a részemnek, aki mindent és rögtön akar, és akinek semmi nem jó. Nem tudtam uralni. Fel sem ismertem, hogy uralhattam volna?

Miért pont én?

2019. jan. 10., Nincsenek hozzászólások

Tudom, hogy ott motoszkál benned a kérdés: Miért pont én?

Mit követtem el, hogy nem teljesülhet a vágyam?

Miért pont nekem nem lehet gyermekem, miközben annyian vannak, akik meg sem érdemelnék, akik eldobják maguktól a hozzájuk érkező életet!

Irigykedve nézed a szomszédasszonyt, aki 3. gyermekét hordja a szíve alatt, miközben arról a percről álmodozol, amikor magadhoz ölelheted azt a csöppséget, aki hozzád érkezett.

És ahogy itt ülök, és rád gondolok, érezve a fájdalmad és a kétségbeesésed, én is azon gondolkodok, miért pont én? Miért pont én lennék az, aki segíthet neked? Hogy lehetnék számodra hiteles? Hisz biztos nem ismerem a fájdalmad, mert nekem megadatott! Gyermekeim vannak, édesanya vagyok!

Az álmok valóra válnak!

2018. nov. 28., Nincsenek hozzászólások

Gyönyörű reggel fogadott. Pont annyi hó esett éjjel, hogy az ember kicsit gyönyörködhessen.

Szeretek gyönyörködni, és az első gondolatom is jó hangulatú, örömteli gondolat volt: "Remélem az első hó meghozza végre a régóta várt meleget a házba, ma megjönnek a radiátoraink." A második gondolatom az volt: "remélem délutánra el is olvad, mert holnap jönnek a szerelők, és felteszik a napelemeket a tetőnkre." Ezt gyorsan el is hessegettem, hisz minden úgy alakul, ahogy számomra a legjobb! :)

Anyaként is többet adni!

2018. szept. 5., Nincsenek hozzászólások

Egy múltheti kezelés alkalmával találkoztam egy nagyon jó kívánsággal, ami persze mindig ott motoszkál az emberben, mégis ritkán tudatosul bennünk ez a vágy, ez pedig nem más, mint a kibillenthetetlenség. Pedig ha az embert foglalkoztatja önmaga megismerése, ez igen fontos feladat.Erről szeretnék most írni nektek egy kicsit, és pedig azért, mert amivel a kezelések során találkozok, az bennem is ott van. Mind tükrök vagytok, és többnyire ez azt jelenti, még dolgom van azzal, ami szembe jön.

Azt hittem élek.... a felszín alatt!

2018. aug. 8., Nincsenek hozzászólások

Rengetegszer hisszük, hogy amit érzünk valódi, hogy az érzéseink nem csapnak be minket, ám amíg nem látunk tisztán, érzéseink csak "melléktermékek". Könnyen félrevezetnek!

Tegnap beszélgettem egy nagyon kedves hölggyel, és szóba jött a felelősségvállalás...

Olyan téma ez, ami mindenki életét érinti, és tegnap a saját életemre vonatkozóan késztetett gondolkodásra.

Mindig is azt gondoltam, vállalom a felelősséget a tetteimért, önmagamért, de rá kellett jönnöm, hogy tévedtem!

Az arcodra van írva

2018. aug. 2., Nincsenek hozzászólások

Ti szoktátok figyelni az embereket? Úgy alaposabban, jobban megfigyelni őket?

Én időnként elgondolkodom azon mi járhat a fejükben, hiszen csak elvétve látok mosolygós, nyugodt tekintetet. Többnyire feszült, ingerült, gondterhelt, vagy épp fáradt embereket látok amikor a városban van dolgom.

Ezek az állapotok, persze időnként nálam is előfordulnak, de szerencsére egyre ritkábban.

Én egyre inkább ura vagyok az életemnek, miközben a legtöbben szenvednek, tele vannak nehézségekkel, és nem látják, hogy igazából csak rajtuk múlik milyen életet élnek.

Igen, ez az egyik vesszőparipám, rajtad múlik a boldogságod, nem a körülményeken.

Csakra terápia - hallottál már róla?

2018. júl. 22., Nincsenek hozzászólások

Mindenkivel előfordul az életben, hogy úgy érzi, nem találja a helyét, hogy valami nincs a rendben, mégsem tudja mit kéne tenni, hogy megoldja azt a frusztráló, elkeserítő helyzetet amibe bele került. Van aki, keresi a megoldást, de még-többen vannak, akik elkönyvelik, hogy ők szerencsétlenek, nekik sosem sikerülhet semmi, és különben is az élet szar.... Pedig nem az, csak te teszed azzá, azzal, ahogy gondolkozol.

Teljesen mindegy hogy életed mely területe okoz problémát. Hogy az egészséged, a kapcsolataid, vagy a pénzügyeid nem működnek jól, mert ezek jelzések. Igen, a szegénység épp úgy jelzés, mint a betegség, és nem egy alattomos, gonosz mumus, aki bármikor bárkit utolérhet. Sokkal inkább gondolj ezekre a nehézségekre úgy, mint életed útjelzőire, hiszen ha felütik a fejüket valamilyen formában, a megoldás is ott van benned. Azt jelzik nem a saját életedet éled, hiszen ha azt élnéd, minden rendelkezésedre állna, amire szükséged van. Minden benned van, amire szükséged van.

A csakra terápia pedig segít, hogy megtaláld önmagad. Hogy levetkőzd a neveltetésed, a környezeted által rád aggatott mintákat, és megtudd, ki is vagy valójában.

Az írás egy csodás út önmagadhoz :)

2018. jún. 2., Nincsenek hozzászólások

Reggelente, többnyire egy finom kávé kíséretében kiülök a teraszra a füzetemmel, és addig írok, míg egyszer csak el nem fogynak a gondolatok. Persze van, hogy az asztalnál ülve teszem ezt, a buszon, vagy ahol időm engedi.Úgy érzem, fontos része ez a fejlődésemnek, és mindig segít.

Lépj túl az önsajnálaton!

2018. ápr. 15.

Voltál már úgy, hogy elterveztél valamit, amit aztán nem volt kedved megcsinálni?

Ráadásul biztos voltál benne, ha nem csinálod meg ismét utálni fogod magad, és jön a jól ismert önsajnálat?

Így voltam ezzel én is nemrég. Elterveztem hogy futni megyek, hisz közeleg a Táltos futás, készülni kell. Én azonban fáradt voltam, minden bajom volt, és nem akartam megmozdulni. Feküdtem, és sajnáltam magam másfél órán keresztül. Közben a férjem noszogatott, én meg vitatkoztam vele, hogy "nem megy", meg "utállak", és "különben is hagyj békén". Szerencsére ő fantasztikus támogató közeg, nem vette magára, tudta, hogy ilyenkor magamat utálom, és nem kezdett drámázni. Így ment ez egy darabig, majd egyszer csak erőt vettem magamon és futottam egy fantasztikusat! Nagyon jó élmény volt sok emelkedővel, új tereppel, kicsit beszélgetve, zene nélkül, és még az időmmel is elégedett voltam! :)

Az az igazság, hogy abban a másfél órában erősen önsajnálatban voltam. Régebben ezek az állapotok napokig is eltartottak, most már hamar felülkerekedek rajta. Kíváncsi vagy hogy csinálom?

Gondolat-ébresztő :)

2018. ápr. 2.

Ha azt mondom egészség, sok minden jut eszünkbe. Ezek a gondolatok leginkább mind valamilyen betegség hiányáról, pontosabban többnyire fizikai testünk betegségének hiányáról szólnak. Az egészség azonban ennél sokkal többről szól. Nem elég fizikai szinten egészségesnek lennünk, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben.

"Légy önmagad! A világ értékeli az egyedit."

2018. márc. 27.

„Légy önmagad! A világ értékeli az egyedit.” – Ingrid Bergman

Imádom ezt az idézetet! Rövid, tömör, és lényegre törő. Mégis azt gondolom, igen kevesen hallgatnak rá... :)

Ha körbenézel a világban, rohanó, többnyire boldogtalan, életunt embereket látsz. Ha a buszon körbenézel, csak elvétve mosolyog valaki. Mindenki a gondolataiba mélyedve, vagy telefonját babrálva utazik. Állandó stresszben élünk, mert nem merünk azok lenni, akik vagyunk, sőt, nem is igazán tudjuk kik vagyunk valójában, vagy miért születtünk. De ha nem tudod ki vagy valójában, hogy is lehetnél boldog?? Hiszen nem tudhatod valójában mi tesz boldoggá!

Utamra lépve...

2018. márc. 14.

Talán ez a legnehezebb dolog! Az első lépés.... Az első lépés önmagam felé. Első lépés az élet felé!

Én most indulok. Így 35 évesen! Lehetett volna korábban is? Talán!

Csakhogy nem tudtam ki vagyok. Éltem egy életet, ami nem az enyém volt. Durván hangzik, igaz? Valójában sodródtam, mások hozták meg a döntésimet -a szüleim, a gyerekeim, a párom, a főnököm. Mindig mások véleménye, mások kényelme volt a fontosabb. Te is így élsz? Akkor figyelj, hátha kedvet kapsz! :)